Mi hát a Halál, ó koldusok?
2010 december 1. | Szerző: drilbu
Keleten az alvást kis-halálnak
hívják. A lélek ilyenkor messze jár, és állítólag szimbolikus formában üzen az
álmodónak. Én valamelyik éjszaka azt álmodtam, hogy a Férjem hazajött és azt
mondta, tévedés volt ez az egész, hiszen nekem tudnom kell, hogy ő milyen
mélyen tud aludni…
Mi hát a Halál? Valóban csak egy
fizikai test lennénk, mely a halál pillanatában bomlani kezd, majd elporlik
örökre? Vagy életünk után tényleg a mennybe vagy a pokolba kerülünk? A Férjem
mindig azt mondta, hogy örül, amiért nincs megkeresztelve, mert így bármit
tesz, nem kerülhet a pokolra. Nekem ez a tézis – mármint a keresztény
hitszemlélet – azért inog, mert ha valóban csak egy életünk van, ami után vagy
fent, vagy lent végezzük, akkor jogosan elvárható lenne, hogy mindenki hasonló
feltételekkel induljon. De van, aki alkoholista szülők gyermekeként, van aki
árvának születik, és van, akinek mindenben támogató szülei vannak. Igazságos
ez? Vagy az isteni igazság ennyire távol van az emberitől?
Hermész Triszmegisztosz szerint: ami nem örök, az nem igaz. Éppen ezért én
a reinkarnációban, az újraszületésben hiszek. Azt gondolom, ha meghalunk, abból
az energiából, ami bennünk lüktet lesz szél, fű és talán egy másik ember. Így
lehet minden egy. Mert ugyanaz az energia árad mindenhol, hogy formát öltsön
hol ilyen, hol olyan alakban. Ezt az energiát koncentrálni csak a Dalai Lámához
hasonló képességgel rendelkező, magasan fejlett lelkek tudják. Eképp tartják
össze „saját magukat”, és eképp emlékeznek előző életükre. Mivel mindannyian
ennek az Egynek a részei vagyunk, mely keresztbe-kasul szövi a világot, így
lehet, hogy mi is mindannyian össze vagyunk kötve. Mindenki volt már mindenki,
ugyanabból az „anyagból” születünk le újra és újra. A görög kifejezés erre az „Hen
to pan”, azaz Egy a Minden/Mindenség. Megfordítva: Minden Egy!
De vajon mire vonatkozik ez a
Mindenség kifejezés? A Földre? A Naprendszerre? Vagy még egy annál is nagyobb
világra?
A hermetikus asztrológia 7
bolygóval dolgozik, ami a 7 világnak felel meg. A Holdhoz tartozik a poklok
világa, a Merkúrhoz a növényeké, a Vénuszhoz az állatoké, a Nap az emberekhez,
a Mars a Titánok világához, a Jupiter az Istenekéhez, a Szaturnusz pedig az Abszolútum, azaz az Istenek feletti világ. Ennek léte, azaz az Istenek feletti
világ fogalma érdekes további kérdéseket vet fel… Mi hát az Élet, ó koldusok?
A lényeg mindenképpen az, hogy a
Valóságnak, a Létezésnek még a kicsinél is kisebb szeletkéjét ismerjük csak. A
legtöbb ember futja a kis köreit, toporog a saját világában, tekintetét egy
pillanatra sem emelve a messzeség felé. És közben szenved…
Mert én nem ismerek egyetlen
boldog embert sem…
A Dalai Láma szerint ahol az
emberek nem törődnek a spirituális dimenzióval, ott nem lehet tartósan
megszabadulni a szenvedésektől és a rossz körülményektől.
Én kellően nyitottnak érzem magam
spirituális szinten, mégsem tudom mérlegre tenni a Férjem halálával szemben…
Rufus Wainwright – Hallelujah
2010 november 25. | Szerző: drilbu
http://www.youtube.com/watch?v=EbO6P-_Zx0Y
Születésnap
2010 november 25. | Szerző: drilbu
Egyes asztrológiai felfogások
szerint a személyes éved a születésnapodtól a születésnapodig tart. Amit ezen a
jeles napon teszel, az kihat rád az egész évedben.
Külföldön utazási irodák
szakosodtak arra, hogy kiszámolják az emberek képletéből, hogy a születésnapját
a Föld melyik pontján kell töltenie ahhoz, hogy az életébe bizonyos pozitív
fordulatokat hozzon, illetve negatívat kiküszöböljön.
Persze, kérdés az, hogy ez
egyfajta menekülés-e, hiszen a sorsunkat általában jobb felvállalni.
Én ezt régen nem tudtam, de
annyira elcseszett családi életem és születésnapi „ünnepeim” voltak, hogy ha
tehettem, a nyaralásokat mindig úgy terveztem, hogy a „jeles nap” beleessen.
Férjemmel 3 évvel ezelőtt vettünk
egy házat hitelre, ami anyagilag eléggé padlóra küldött minket. Nekem
augusztusban van a születésnapom, és tavaly nem nagyon volt pénzünk utazgatni,
ezért a Férjemtől egy hársfát kaptam és járólapokat az előkertbe. Hát, nem arról
szólt az év, hogy mindenféle növényeket vásároljak?:)
Idén tudatosabban álltam hozzá. A
cégemtől kaptam üdülési csekket, és mivel gyerekkori szerelmem a Balaton,
Füredre mentünk. Már a panzióból kinéztünk egy kilátót, ahova fel szerettünk
volna menni, de először – jó magyar turistához illőn – a Tescót vettük célba,
hogy olcsón be tudjunk vásárolni vizet, meg élelmiszert. Útközben észrevettük,
hogy egy tábla barlangot jelöl a környéken. Egyből felcsillant a szemem, hogy
akkor oda menjünk el, mert én utálom a barlangokat, iszonyodom attól, hogy a
föld alatt vagyok, úgyhogy akkor ezt most legyőzzük. Így is lett. Elmentünk a
barlanghoz, nem is volt olyan vészes odalenn. Kiderült, hogy a kilátóhoz innen
is fel lehet menni. Mivel a Tescóba készültünk, ezért egy könnyű, nyári papucs
volt rajtam. Megkérdeztem a – valószínűleg nyári munkán lévő – fiút, hogy
milyen az út, vállalható-e papucsban. Persze, fél órás, könnyű járás. Szuper!
Nekivágtunk az emelkedőnek, amely
egyáltalán nem volt szelíd, ráadásul öklömnyi kövek nyomódtak bele a talpamba.
Kifulladtam. A Férjem kért, hogy hagyjuk abba, menjünk fürdeni. Én pedig
rájöttem arra, hogy az emberek saját maguknak gyártják a problémákat. Ha nem
ragaszkodom ahhoz, hogy felmenjünk a kilátóhoz, vígan lubickolhatnék a Balatonban…
Persze – a szülinapom lévén – nem
adhattam fel. Mentünk tovább.
A kilátóhoz felérve újabb kihívás
állt elébünk – a magasság. Mindketten kicsit tériszonyosak vagyunk, a torony
pedig három emeletes volt, ingott a szélben, lábunk alatt recsegett a fa. De
felmentünk. A látvány mindenért kárpótolt. Mindemellett hősnek éreztük
magunkat.
Kicsit nézelődtünk, élveztük a
kilátást és a helyzet magaslatát – több értelemben is.
Ezután már csak fürdeni és
vacsorázni mentünk el. Én büszke voltam nagyon, hogy sikerült legyőznöm magam
és kicsit kitolnom a saját korlátaimat.
Hát, erről fog szólni az évem.
Egyetlen apró kivétellel: már nincs mellettem segítőként a Férjem.
Egyedül vagyok.
Az indulás
2010 november 23. | Szerző: drilbu
Egy hónappal ezelőtt, 2 héttel a 28. születésnapja előtt meghalt a Férjem…
Elveszítettem mindent, a másik felemet, az otthonomat, a leendő gyermekeimet, az álmodott jövőt. Ez a blog a külső és belső utazásaimról fog – szándékaim szerint – szólni.
A buddhizmus szerint a felébredés ott kezdődik, hogy felismerjük: a lét szenvedés. Buddha ezt a Négy Nemes Igazság kinyilatkoztatásában foglalja össze, mely így hangzik:
„… – Mi hát a Négy Nemes Igazság? A Szenvedés Nemes Igazsága, a Szenvedés Okának Nemes Igazsága, a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága, a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága.
Mi hát a Szenvedés Nemes Igazsága, ó, koldusok? A születés szenvedés, a vénülés szenvedés, a halál szenvedés, a gond szenvedés, a panasz szenvedés, a fájdalom szenvedés, a szomorúság szenvedés, a csüggedés szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés. Röviden szólva: szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához.
Mi hát a születés, ó koldusok? Bármiféle élőlény fogantatása, keletkezése, kialakulása, sarjadzása, részeinek kifejlődése; érzékelésének kiépülése jelenti a születést, ó koldusok.
Mi hát a vénülés, ó koldusok? Bármiféle élőlény öregedése, elaggása, foghullása, megőszülése, ráncosodása, elgyengülése, érzékeinek leépülése jelenti a vénülést, ó koldusok.
Mi hát a halál, ó koldusok? Bármiféle élőlény elmúlása, elhullása, szétbomlása, eltűnése, halála, pusztulása, idejének letelte, részeinek szétesése, tetemének nyugalomba helyezése jelenti a halált, ó koldusok.
Mi hát a gond, ó koldusok? A bármiféle veszteség, bármiféle sorscsapás miatti belső gond és aggodalom jelenti a gondot, ó koldusok.
Mi hát a panasz, ó koldusok? A bármiféle veszteség, bármiféle sorscsapás miatti panasz, panaszkodás, jajszó, jajgatás és siránkozás jelenti a panaszt, ó koldusok.
Mi hát a fájdalom, ó koldusok? A testi fájdalom, a kellemetlen testi érzet, a testi érzékelésből adódó fájdalom és kellemetlen érzet jelenti a fájdalmat, ó koldusok.
Mi hát a szomorúság, ó koldusok? A lelki fájdalom, a kellemetlen lelki érzet, a gondolkodásból adódó fájdalom és kellemetlen érzet jelenti a szomorúságot, ó koldusok.
Mi hát a csüggedés, ó koldusok? A bármiféle veszteség, bármiféle sorscsapás miatti letörtség, kétség, kétségbeesés jelenti a csüggedést, ó koldusok.
Mit jelent az, hogy a vágyottat el nem érni szenvedés, ó koldusok? A születésnek alávetett lényekben felkél a vágy: bárcsak ne kellene megszületnünk, bárcsak ne várna ránk a születés! Ám ez a vágy nem teljesülhet, s a vágyottat el nem érni szenvedés, ó koldusok. A vénülésnek… betegségnek… halálnak… gondnak… panasznak… fájdalomnak… szomorúságnak… csüggedésnek alávetett lényekben felkél a vágy: bárcsak ne kellene megvénülnünk, megbetegednünk, meghalnunk, gondot, panaszt, fájdalmat elszenvednünk, szomorkodnunk, elcsüggednünk, bárcsak ne várna ránk a vénülés, betegség, halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés! Ám ez a vágy nem teljesülhet, s a vágyottat el nem érni szenvedés, ó koldusok.
Mit jelent az, hogy szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához, ó koldusok? A ragaszkodásnak öt halmaza van: az alakzatok halmaza az érzetek halmaza, az ismeretek halmaza, a késztetések halmaza és a tudomások halmaza. Ezekhez ragaszkodni szenvedés, ó koldusok. Így hangzik a Szenvedés Nemes Igazsága, ó koldusok.
Mi hát a Szenvedés Okának Nemes Igazsága, ó koldusok? A szenvedés oka a létszomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli, a gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása, az elmúlás szomjazása. Így hangzik a Szenvedés Okának Nemes Igazsága, ó koldusok.
Mi hát a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága, ó koldusok? A szenvedés megszűnéséhez a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása és kiküszöbölése vezet, ó koldusok. Így hangzik a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága, ó koldusok.
Mi hát a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága, ó koldusok? Ez a Nyolcrétű Nemes Ösvény, vagyis a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelenlét és a megfelelő elmélyedés.”
Hát, ez az út nem lesz könnyű…
Pablo Neruda – Bárkadal
2010 december 2. | Szerző: drilbu
Ha csak megérintenéd a szívemet,
ha csak illetnéd a szívemet ajakaddal,
finom ajakaddal, fogaiddal,
ha nyelvedet, a vörös nyilat oda tennéd,
ahol porosan lüktet szívem,
ha ráfújnál szívemre, a tengernél, sírva,
sötét hangon zengene az fel, vonatkerekekén, álmokén,
mint tétova vizek,
mint lombban az ősz,
mint a vér,
mint az égen lobogó nedves lángos sziszegése,
álmodón, mint az álmok vagy az ágak vagy a záporok,
vagy szomorú kikötői kürtök,
ha szívemre fújnál, a tengernél,
mint fehér kisértet,
a habok szegélyén,
a szél közepében,
mint elszabadult szellem, a tenger partján, sírva.
Mint szétterült távollét, mint hirtelen harangszó,
a szív zengését szétosztja a tenger,
esőzve, esteledve, elhagyott parton:
az est leszáll, semmi kétség,
és hajótörött-zászlók-féle, gyászos kékje
rekedt-ezüst bolygókkal népesül be.
És a szív úgy zeng, mint tarka kagyló,
kiált, ó, tenger, ó, sírás, ó, szétolvadt rettegés,
hajótöréseken és ellazult hullámokon szerteszórt:
zengésével a tenger szétkiáltja
elfekvő árnyait és zöld pipacsait.
Ha hirtelen létre támadnál, holmi gyászos parton,
körülvéve a halott nappal
és szemben egy új éjszakával,
hullámokkal telve,
és ráfújnál hidegen rettegő szívemre,
ráfújnál szívem magányos vérére,
ráfújnál láng-galamb-lüktetésére,
felzengnének fekete vér-szótagjai,
kiáradnának szüntelenül vörös vizei
és zengne, zengne sötéten,
zengne, mint a halál,
úgy szólna, mint sirámmal és széllel teli cső
vagy palack, melyből rémület bugyborékol.
Így van ez, és a villámok szikráznának fürtjeiden,
és az eső tágranyílt szemeden behatolna
utat nyitni a sírásnak, melyet süketen magadba zársz,
és a tenger fekete szárnyai keringenének
körötted, éles karmokkal, károgva, suhogva.
A kísértet akarsz-e lenni, aki a tenger partján
egymaga fújja meddő, szomorú hangszerét?
Ha csak megszólaltatnád
elnyújtott hangját, gonosz sivítását,
sebzett-hullám-dallamát,
valaki jönne talán,
valaki jönne
a szigetek csúcsáról, a tenger vörös fenekéről,
valaki jönne, valaki jönne.
Valaki jönne, fújd hát dühödten,
hadd szóljon, mint süllyedő hajó kürtje,
mint a sírás,
mint nyerítés a tajték és vér közepette,
mint maguk-emésztő, zengő vad vizek.
A tenger évadán
árny-csigája kering mint jajkiáltás,
a tenger madarai megvetik s menekülnek,
hang-sávjai, gyászos vasrúdjai
a magányos óceán partján felmerednek.
Oldal ajánlása emailben
X